Kik a gyűlöletkeltők? Miért gyűlölködnek?

A család eszménye, a nemzeti önérzet és öntudat és az istenhívő idealizmus a legfőbb hon és nemzetmegtartó értékek. Középső értékek, ősidőktől kezdve. Nagy társadalmi válságunknak azt a fázisát éljük, hogy eme legfőbb középső értékek vallóit fasisztoid szélsőségességgel rágalmazza a balliberális oldal, holott, ami ettől legfőbb középértéktől elhajlik, az a szélsőségesség, s ha elhatalmasodik, az a veszedelmes szélsőség.

Szellemi elődeik egyértelműen a bolsevikok.

Írásom gondolatmagja lényegében ennyi, azonban némi fejtegetésre szorul.

Elviselhetetlennek tartom az elhatalmasodott gyűlöletbeszédet. Elviselhetetlenebb, mint a kései felpuhult Kádár-rendszer volt. Kik terjesztik ma − manipulatív és kontramanipulatív eszközeikkel − a gyűlölködést? Természetesen a szélsőséges pártok. Melyek ezek a veszedelmes pártok? Ezt az elmúlt húsz év eseményei, tényei definiálják: a posztkomcsik és a vadliberálisok. Az minősíti őket veszedelmesen szélsőségessé, amit ez idő alatt a hazával tettek, amit a nemzet ellen tettek. A tevékenységük kézzelfogható eredményei, hogy szegénységbe, gyarmati sorba döntötték hazánkat. Az „az kiabál, akinek a háza ég”-effektus ez, amikor a nemzeti érzés megnyilvánulásaiban fasiszta veszélyt láttatnak, amikor a nemzeti gondolat határozott megjelenítőit kinevezik fasisztáknak. És teszik mindezt közel százéves – és ezért mára teljesen átlátszóvá vált – bolsevik módszerekkel.

Egy ország, egy nép számára mik a valódi értékek? Elsősorban a mindenkori túlélés (fejlődésről most ne is beszéljünk) tradicionális garanciái. A balliberális szélsőségesek ezek ellen a nemzetmegtartó tradíciók ellen fenekednek a legintenzívebben. A család eszménye helyett az egomán szingliséget propagálják, a nemzeti érzés közösségi élménye és a közösségi felelősségtudat helyett az identitástudat nélküli kozmopolitizmust favorizálják, a spirituális valláserkölcs helyett, mert az ugye fundamentalizmus, a gátlástalan materialista mammonimádatot teszik meg legfőbb értéknek. Ha legalább az úttörő tizenkét pontjára emlékeznének még…

A kommunizmus húsz évvel ezelőtt ugyan véget ért, az exkommunistáktól sajnos nem szabadultunk meg. Bebetonozták magukat az államhatalomba, a gazdasági és pénzügyi hatalmuk is egyre csak hízik a szociopataságig gátlástalan mohókáimnak. Pont olyan nemzetvesztők ők, mint negyvennégyben-negyvenötben a nyilasok voltak, semmivel sem különbek. Csak nem egy világháború, hanem egy világválság közepette. Mint úri ember két társadalmi jelenséget és uralomtechnikát nem bocsátok meg soha: a fasizmust és bolsevizmust. A különbség köztük csak annyi, hogy a nyilasok megbűnhődtek nemzetvesztő tetteikért, a bolsevik hatalmi technikák szerelmesei pedig az örök büntetlenség tudatában bűnöznek a haza és a nemzet ellen.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a nemzet lakásvagyonára nyomulnak. Egyfelől a jelzáloghitelek, másfelől az ingatlanadó irányából. Földönfutóvá – úgymond mobilis munkaerővé – akarják tenni a magyarságot, ami nekik csak egy lecserélhető populáció. Kihalnak a magyarok, mert lakniuk és dolgozniuk sem lesz hol? Na és? Befogadó ország vagyunk, a magyarok helyére csakis kevésbé rebellis populáció érkezhet.

Ezer évig olyannyira befogadók voltunk, hogy hálából Trianont kaptuk, a 19-es bolsevik terrort, majd a megismételt Trianont megfejelve a Rákosi-terrorral, az oroszok ismételt bejövetelével, a Kádár-terrorral és a késő Kádár-korban beindult, máig folytatódó bolsevik hatalomátmentő folyamattal.

Tehát a befogadósdi, hosszú távon az eredeti haza elvesztéséhez vezetett. A maradék kishazát már nem adjuk, óvjuk. Nos, ezért vagyunk mi a bolsevik gondolkodásmód szerint a fasisztoid kirekesztők.

A magyarság, hála a Jóistennek, tanult a történelemből, immár fölfogtuk, hazánk és nemzetünk túlélése érdekében önvédelmet kell gyakorolnunk. Még egy vírus is hatalmas immunitással bír, a magyar embernek nem lehet immunitása? Ez a jogos önvédelem nem tetszik, mert már hozzászoktak a teljesen védtelen és kiszolgáltatott magyarság önfeladásához? El lehet menni. Az offshore cégeik után. Senkinek sem fognak hiányozni. Nekik úgyis fontosabb a nagyvilág, mint a kishaza, s ne a munkanélkülivé tett magyarokat – mobilissá tett populációt – küldözgessék el, üldözgessék el saját hazájából.

A nagy Spiró által is megprófétált, hőn áhított és egy ideje már provokált magyar−cigány polgárháborúban, amikor majd szükségállapot lesz, és soha választás, csak román, szerb, szlovák, ukrán, izraeli ENSZ-csapatok kijárási tilalma, s mondjuk még a kongói koponyafocistáké… Az lenne jó, mi? A múltunkat végleg eltörölni szándékozó elvtársaim! Ugye? De nem ez lesz. Hanem elszámoltatás, a csoportosan, vagyis szervezetten elkövetett, tehát el nem évülő, politikai alapú gazdasági bűncselekményeitekért.

Ettől az elszámoltatástól féltek, ezért gyűlölködtök, bolsevikok. Magam mindezt haragtól, gyűlölködéstől mentesen, bosszú- vagy megtorlásvágy nélkül, az elemi igazságosság szellemében mondom. Itt a nagy társadalmi válság huszonnegyedik órája, a társadalmi békét veszélyeztető bűnözőket ártalmatlanítani kell, legyenek azok akár magyar, akár cigány, avagy politikai-gazdasági bűnözők.

Ui.:

Az elmúlt napokban már fideszes politikus is (nem írom le a nevét, nem népszerűsítem) aggodalmaskodni kezdett az elszámoltatás miatt, kétélű fegyvernek nevezve. Az elszámoltatás lehet, hogy kétélű, de egyhegyű fegyver. Kizárólag a gazdasági bűnözőket sújtaná, pártállástól függetlenül. A Fidesz is benne volt a húszévnyi nemzetvagyon-elsíbolásban? Mégse akarnak majd elszámoltatást? Csakis propaganda célokkal ígértek elszámoltatást? Kifordítom, befordítom, mégis Fidesz a Fidesz? Ők is benne vannak a bolsevik szabadrablási paktumban?

Krausz Tivadar

kapu.cc - barikád.hu

"Mi történt hát Galgagyörkön?  
 
Nézzük először a hírt, amely számos hírportálon olvasható: "Két család viszálya miatt a Magyar Gárda tagjai is megjelentek a Pest megyei Galgagyörkön vasárnap. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a településre, ám beavatkozásra nem volt szükség. A helyiek tájékoztatása szerint az ügy hátterében a két szomszédos család tagjainak szerelmi ügye áll. A két családfő összeszólalkozott, majd pedig vasárnapra virradóra felgyújtották a roma család házát, de megrongálták a másik érintett, nem roma család házát is. Az egyik kárvallott ezek után úgy döntött, elköltözik a faluból, és segítségül a Magyar Gárda tagjait hívta. Körülbelül 30 önkéntes jelent meg, akiket a rendőrök kísértek a faluban."

Mindez ocsmány hazugság. A vasárnap estét jómagam Galgagyörkön töltöttem. Megtudtam, hogy "balhé" van a faluban, és sietve odamentem, velem volt kollégám, az Echo tévé operatőre is. A mi kameránkon kívül más filmes eszközt nem láttam. De ez mindegy is. Áldom az eget, hogy ott voltam, és elmondhatom, megmutathatom mindenkinek, mi történt. Ha nem lettem volna ott, a magyarországi alja média tálalná az esetet, és még jobban megalázna két ártatlan magyar családot.

Ami vasárnap Galgagyörkön történt, az nem "balhé". Maga az iszonyat. S ha ez megtörténhetett, akkor megtörténhet immár akármi. Bár – teszem mindjárt hozzá – ezt mondogattuk Olaszliszka után is. S akkor lássuk az ocsmány hazugságok után a tényeket.

Galgagyörkön, a cigánysor egyik házában élt egy fiatal magyar házaspár. Amikor házukat megvették, még csak egy cigány család lakott ott, rendes, dolgos emberek, a mi házaspárunk jó barátságot ápolt velük. Aztán jó sok cigány lett Galgagyörkön is. S történt három évvel ezelőtt – mondom, három éve! –, hogy néhány alja ember egyszerűen beköltözött a magyar pár házába. (Hogy értsék: a mi párunk telkén áll egy száz négyzetméteres ház, abban lakott a család, s a telek másik részén áll egy húsz négyzetméteres ház, azt nyári konyhának használták. No, ebbe a nyári konyhába költöztek be a rohadékok egy szép napon, három esztendeje immár. S a rohadékok nem azért rohadékok, mert cigányok, hanem mert nem valók emberi közösségbe, azért.)

Már innentől érdekes a hír, amelyet az alja média világgá kürtölt: "két szomszédos család viszálya". Tehát ha holnap néhány rohadék beköltözik a sufnimba, attól fogva mi szomszédok vagyunk. Még jó, hogy nem szomszéd úr, a keserves mindenit!

Beköltöztek hát a romák, a mi párunk pedig próbált jogorvoslatot keresni. Rosszul tették, az ugyanis nincs ebben az országban – de erre még később visszatérünk. Mikor elmentek a rendőrségre, azt a választ kapták, hogy hozzanak a polgármestertől és a jegyzőtől kilakoltatási papírt. Mentek a polgármesterhez, ott meg nem adtak nekik ilyen papírt. Hogy miért nem? Mert féltek azoktól, akik időközben szépen belakták a fiatal pár kis házát, akik aztán fizethették utánuk a közüzemi díjakat, mert azt természetesen nem fizették. S így suhant el három esztendő. A fiatal pár szaladgált fűhöz-fához, a "vendégek" meg még inkább elszemtelenedtek, miután látták, hogy őket az elfoglalt házból senki sem fogja kivágni. Hogy elszemtelenedtek végképp, onnan lehetett tudni, hogy elkezdték terrorizálni a mi fiatal párunkat. Naponta fenyegették őket, hogy "meg lesznek ölve, ki lesznek irtva". Így, ebben a légkörben érkeztünk el néhány nappal ezelőttig, amikor is az egyik úgy megütötte a fiatal pár férfi tagját, hogy annak beszakadt a dobhártyája. A fiatalember elment a rendőrségre, és feljelentést tett. Ettől annyira felmérgesedtek, hogy vasárnap hajnalban betörték a fiatalok autójának ablakait, és kidöntötték a házuk kerítését. Majd vagy ötvenfős, kaszával, kapával felfegyverkezett csürhe körbevette a pár házát, és azt üvöltözték, hogy megölik őket. A pár ekkor kihívta a rendőrséget. A rendőrök három óra múlva jelentek meg a helyszínen. Négy (!) rendőr vonult ki, kicsit nézelődtek, majd elmentek. A fiatalember ekkor felhívta a Magyar Gárdát, és kérte, jöjjenek már oda, védjék meg az életüket, és segítsenek elköltözni, mivel a fiatalasszony az idegösszeomlás határán van, és nem csinálják tovább. Tehát 2008-ban Magyarországon egy fiatal pár úgy dönt, hogy elköltözik a saját házából, mert néhány roma terrorja erre készteti…

A Magyar Gárda meg is jelent a településen. Jelenléte akadályozta meg, hogy a támadók behatoljanak a pár házába, és ott csak a jó ég tudja, mit műveljenek. Érdekes fejlemény, hogy a gárda megjelenése után azonnal meg tudott érkezni a Készenléti Rendőrség. A háznál a fegyvertelen gárdisták néztek farkasszemet a kapával, kaszával és szamurájkardokkal felfegyverkezett cigányokkal. Ebben a helyzetben a Készenléti Rendőrség a legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy akkurátusan igazoltatni kezdje a gárdistákat. A cigányokhoz a készenlétiek nem is szóltak. A gárda később a cigánysorról levonult a faluközpontba, ahol a község lakói már összegyűltek. A falubeliek vastapssal köszöntötték a gárdistákat, majd elénekelték a Himnuszt. Ezt követően a rendőrök vezetője megkérte a gárdistákat, hogy vagy tízen menjenek vissza a fiatal pár házához, és segítsenek bepakolni a holmikat a teherautóba, mert a pár költözik. De – tette hozzá a rendőrök vezetője – az egyenruhát vegyék le, mert az "irritálja a cigányokat". Irritálja szegényeket – hogy mindjárt megszakad a szívem…

Ez történt tehát Galgagyörkön, drága barátaim. A fiatal pár és egy másik család – anya három gyermekével – elköltözött a házából. Beszéltem velük, az interjúkat megnézhetik vasárnap este a Mélymagyarban. Ja, el ne felejtsem! Az anya a három gyermekével azért költözött el, mert még délelőtt, mikor látta, hogy mi készül, átment a mi fiatal párunkhoz, hogy segíthet-e valamiben. Mikor kijött a házból, a romák közölték vele: "Te is meg fogsz dögleni a malacpofájú kölykeiddel együtt!" Ekkor úgy döntött, elmegy. Este, a falujától való búcsúzáskor az egyik gárdista autójában ült, hátul a gyermekei. Arcát tenyerébe temette…

Miközben a Magyar Gárda költöztette házaikból a magyarokat, még egy nagyon fontos személy érkezett a faluba. Az Országos Cigány Önkormányzat valakije. Nagykutya lehetett, mert bazi nagy Audi hozta. Ő eltűnt odafönt a cigánysoron, az övéi között. Akik nyilván beszámoltak neki a "rettenetes magyarokról" meg a "rettenetes gárdáról" s arról, hogy nekik pokol az életük. Mert gombnyomásra hazudnak. S bár vasárnap este nem volt kamera Galgagyörkön, csak a miénk, de most majd lesz. Hiszen a fiatal magyar családok már elköltöztek. Most már semmi sem zavarhatja az idillt, amelyben majd a házfoglalók bele fogják vernyogni a kamerába, hogy a szemét gádzsók bántják őket.

S még egy apróság: tegnap este Galgagyörkön egyetlen ház sem égett. Értsd: a nyári konyha sem – amelyben a "szomszéd úrék" élnek.

Ökölbe szorult a kezük?

2008, Magyarország."

(Magyar Hírlap)

Budaházy Edda: Nyílt levél az országhoz
2008-03-21. 08:21

Magyarok nyila Budaházy húgának kezében. Harcossága "férfiakat" megszégyenítő

Egészen megdöbbent az utóbbi napok hisztériája, ami a médiából és egyéb helyekről áramlik felénk. Most a támogató levelekről nem nyilatkoznék, mert szerencsére olyan is szép számmal akad, inkább azokhoz szeretnék szólni, akik ész nélkül kritizálják a március 15-én este demonstráló fiatalokat. Érdekes hallani, hogy ebben az országban mindenki csak az égő szemétkukákról tud beszélni, mintha ez volna a dolgok lényege.

Már hallom is a kórust, hogy hát „nem ez a megoldás” meg „miért kell kukákat felgyújtani”... Akkor kérem szépen mi a megoldás? Mert megoldást nem mutat fel senki, hiszen mára hova jutottunk a békés utakkal? Mert azt ugye nem gondoljátok, hogy az, hogy nincs vizitdíj, gyógyír a bajainkra? És ha 2010-ben megint elcsalják a választást? Akkor is majd az alkotmányos megoldásokat fogjátok szajkózni, ami bizonyítottan nem vezet eredményre?

Hogy építkezni kell, azt én is tudom, több mint 10 éve magyar hagyományokkal foglalkozom magam is, és a tüntetők zöme sem kukagyújtogatásból keresi a kenyerét. Az építkezés nem zárja ki a harcot.

Azok az emberek, akik a médiából szerzik az információikat – mert ki nem mennek, hogy a saját szemükkel megnézzék az eseményeket –, tudhatnák, hogy ezeket a kiragadott jeleneteket fogják mutatni, pedig nem ez volt a jellemző! Hogyhogy nem érzitek, hogy amíg egy perc alatt is milliárdokat lopnak el tőlünk, akkor a szócséplésből és a petíciók irogatásából meg a morális álldogálásból nem lesz változás? Azok az eszközök, amikhez a radikálisok nyúlnak, ősidők óta beválnak.

„De hát nem azok a szegény rendőrök az ellenségeink” – szinte hallom. 1956-ban miért nem sajnáltátok a Molotov-koktéllal felgyújtott katonákat, magyarok? Pedig azok is valahonnan a tajgáról ideszalajsztott, 20 éves kiskatonák voltak, akiknek zöme bizonyítottan azt sem tudta, hogy hol van! Azért, mert egy elnyomó hatalom katonái voltak pont úgy, mint ahogy ezek a rendőrök is azok, akik ha nem védenék ezt a kormányt, már a kukában volna.

„Budaházy egy provokátor.” Érdekes volt Pörzse Sándor műsora az Echo TV-ben, amelyben az egyik betelefonáló BIZTOS forrásból tudta, hogy Budaházy György az MSZP ügynöke, egy perccel később pedig egy másik betelefonáló HALÁL BIZTOS forrásból tudta, hogy a bátyám Orbán embere. Szegény, 82 éves nagymamánk ezt hallgatva negyed órán keresztül próbált betelefonálni – persze sikertelenül –, hogy elmondja: egyiknek sem az ügynöke, ő biztosan tudja, mert ő a nagymamája. Nektek miért nem az a gyanús inkább, aki egy véleményen van bolgár meg orosz urakkal, akiknek egyébként a neve is mutatja, hogy nem magyarok? A szerbek bezzeg nem sopánkodnak holmi lángoló kukákon.

Miért nem lehet elképzelni, hogy valaki a hazájáért aggódik? Hát elvesztettétek a józan eszeteket? Hányok attól a demokráciától, ahol a békesség a legfontosabb dolog. Nem baj, ha az emberek elszegényednek, ha a kismamák a folyosón hozzák világra gyermekeiket, ha eladják a lábunk alól az anyaföldet, ha szüleinket vidéken meggyilkolják, ha tönkremennek a mezőgazdaságban dolgozók, ha az adók az egeket verik, ha az országot elárasztják és szétlopják az idegenek – csak a kukáink megmaradjanak! Hol van itt békesség? Én a fiamat igenis arra tanítom, hogy ha megütik, adja vissza. Mert ez a természet törvénye! Miért a demokráciát véditek, ahol 10 analfabéta leszavaz 9 tudóst? Miért nem a magyar népet foggal és körömmel? Pusztuljon az a demokrácia, ami a férfiakból békés birkákat farag!!! A parlamenti ellenzék pedig a mészárossegéd szerepét játssza, aki lefogja a még ellenállni akaró bikákat.

Égett pár kuka. Hát égjen, lángoljon ez az egész ország, ha kell, hogy megakadályozzuk módszeres kipusztításunkat! Háborúban vagyunk, hát nem veszitek észre? „De az emberek, ha ezt látják, nem állnak majd mellénk.” Na és? Mit foglalkoztok azoknak a véleményével, akiknek csak a betevő kukájuk számít? Nekünk csak rátok lenne szükségünk, kik értitek e szavakat, mégis ellöktök magatoktól! Apáink, nagyapáink, akik ránk hagytátok ezt a világot, miért pocskondiáztok, mikor a bátorításotokra és az erőtökre lenne szükség?

Szimbolikus dolog számomra ez a kukaügy. A magyar nép, amely az évszázadok folyamán az Isten, Haza, Család vagy a fennkölt turulmadár alakját tűzte zászlajára, ma úgy tűnik, inkább egy kukát hímezne oda. Mert pusztulhat minden, de ha a kukáinkhoz nyúlnak, azt nem hagyjuk!

A magam részéről felajánlok pár ezer forintot a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. javára, nehogy kukák nélkül maradjon ez a város. Csatlakozni lehet a 459-6700-s telefonszámon.

Budaházy Edda

2008-03-05. 12:35

Négy erdélyi család költözött vissza szülőföldjére november óta Nagykovácsiból. Önmagában ez nem számottevő; ám ez a kistelepülés csak egy a sok közül. Megindult a visszavándorlás. Ügyvédek, akik évekig segítették a Romániából érkezett magyarok letelepedését, most a visszatelepülésükben segédkeznek. Országunk, tudomásul vesszük vagy sem, elveszítette korábbi vonzerejét. Fordul a trend: már ma is sok magyar vendégmunkást lelni Romániában. Ott tavaly tizenhat százalékos volt a reálbér-növekedés. Mindenki megtalálja a számítását.

Ferenc sok éve él nálunk. Dolgos ember, megbecsült ezermester. Mindenhez ért. Csapata mindent tud, ami egy építkezésnél kell, az alapozástól a tetőfedésig. "Amit nem tudunk, azt megtanuljuk." A munka a szenvedélye. "Kora este felmérjük, milyen munkafázisnál célszerű abbahagyni. És ha kell, csináljuk még két-három órát."

Sohasem folyamodott állampolgárságért. "Csak nem gondolja, hogy leülök kínaiak közé magyarból vizsgázni…" Most búcsúzik. Keserű monológgal.

Szervusztok, magyarok, megyünk haza! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. Eleget hallgattunk azoktól, akik a kocsmapultot támasztják egész nap, hogy mi csak amolyan megtűrtek vagyunk. Pedig mi egy szelet kenyeret sem vettünk el tőletek, mindenért megdolgoztunk, minket nem láttatok a szerszám nyelét támasztani soha.

2004. december 5. óta úgysem éreztük magunkat itthon. Kilenc évig éltünk, dolgoztunk és adóztunk itt, de tőlünk féltettétek a nyugdíjatokat. Azt hiszitek, ti vagytok a magyarok, csak mert idepottyantott titeket az Isten? December 5-én felmondtátok velünk a szolidaritást. Most március 9-én egymással is felmondjátok majd. Mert egy szelet kenyérért eladnátok az anyátokat is. Nem vagytok ti se magyarok, se mások. Csak önmagatok vagytok, s egymásnak ellenségei.

Született itt egy kislányunk a párommal, aki ugyanolyan magyar, mint mi, és hiába tettem apasági nyilatkozatot, úgy adták a kezembe a kórházban a saját gyermekemet meg az anyakönyvi papírt, hogy "apja ismeretlen". És persze ő sem lehet magyar állampolgár, mert nekünk csak tartózkodási engedélyünk van. Hát így gyártjátok ti a románokat.

Ti mindent fordítva csináltok, mint ahogy a józan ész diktálja. Panaszolkodtok a kormányra, rítok, mint a malac, de megválasztjátok, s egy tál lencséért újra megválasztanátok holnap is. A druszám elfecséreli a hazátokat. Eladják a földjeiteket, az útjaitokat, a vasútjaitokat, a kórházaitokat, eladnak mindőtöket, ti meg szótlanul tűritek.

Kormányhivatal itt jót még nem tett mivélünk. Akadékoskodtak, amiben csak lehetett. Odahaza a kormány legalább nem ellensége a románoknak. Most meg minket is várnak, sőt hívnak. Épülnek. Épül Erdély is, mégpedig gyorsan. Aki nem lusta, dolgozhat, a kormány nem üt agyon mindent.
Szóval mi megyünk, szervusztok! És fojtsátok meg egymást nyugodtan egy kanál vízben. De nélkülünk.

(Lejegyezte: Nyiri János - Magyar Hírlap)

Ismét hídblokád van Magyarországon

A most bemutatott új tüntetési technikák és taktikák ellenére a megfáradt és közönyös emberek tömegesen elfordultak az utcai politizálás aktív lehetőségei elől. Magyarország jövőkép nélküli morális széthullása tovább folytatódik. A nemzeti ellenállást megjelenítő, sokszor túlzottan idealista és ideologikus radikális politika -útkeresés közben ugyan-, de szintén válságban van.

Két aktuális idézet:
„Nem engedhetjük, hogy pár százan megzsaroljanak egy egész fővárost!” –mondja Dávid Ibolya az MDF elnöke.
„Nem engedhetjük, hogy pár százan megzsaroljanak egy egész országot!” –mondja egy utcai tüntető.

A tavalyi jobbára statikus, egyhelyben toporgó tüntetések és útlezárások helyett -most kényszerűségből ugyan-, de teljesen új technikát és taktikát alkalmaznak az utcai tiltakozók. Rájöttek arra, ha inaktívak vagy nyíltszíni utcai csatákban ütköznek meg a központilag irányított, jól felszerelt és számszerűleg is sokkal nagyobb karhatalmi ellenféllel szemben, akkor minden esetben megvert vesztesek maradnak. Az új tüntetési taktika, az „új magyar tiltakozási modell” a hídblokád kapcsán sikeresen levizsgázott! Kis befektetéssel gyorsan leblokkolta az egész belvárost, amelynek során háromszáz ember teljes közlekedési káoszt okozott! Lássuk tehát, hogy miben más ez a mostani megmozdulás az előzőeknél:

-Nem párt vagy politikai mozgalom szervezte és hirdette meg a tiltakozást, hanem maga a sajtó, egy igen olvasott hírportál segítségével.
-A tiltakozás nem lett törvényesen bejelentve, spontán elindult, akár egy civil ellenállási mozgalom.
-A tiltakozásnak nem volt egyszemélyi hivatalos vezetője, sok kis különálló csoportosulás alkotta a mozgékony főerőt, ahol a résztvevők szinte mindegyike fiatal.
-A tüntető csoportok összekapcsolt kommunikációval gyorsan változtatták helyzetüket, váratlan körülményeket teremtettek, legtöbbször sikeresen elvegyültek a lakosság között.
-A tüntetők előszeretettel alkalmazták a rejtőzködés és megtévesztés technikáit, céljaik elérése érdekében indirekt módon felhasználták és kifárasztották az őket üldöző rendőrséget.
-A tüntetők aránylag kis befektetéssel, hatékonyan lassították és megbénították a forgalmat, miközben a felfokozott sajtófigyelmet kihasználva semlegesítették a kormányzat politikai kommunikációját.
-Végezetül, a tiltakozók tudatosan vállalták az erőszakmentességet.

A macska-egér kergetőzésen túl, tavaly őszhöz képest van még két figyelemre méltó –javarészt nem szimpatikus- változás az utcai tüntetők magatartásában. Az egyik az egyre durvuló sajtóellenesség, amely sokszor sajnos az újságírókkal szembeni tettlegességig fajul. (A mai napon ilyen szerencsére nem történt!) Ez a magatartás nyilvánvalóan válasz azokra a cseppet sem tárgyilagos sajtóhírekre, amelyek minden esetben egyoldalúan, szélsőséges és fasiszta csőcseléknek állítják be a Gyurcsány kormány elleni tiltakozókat, nem bemutatva, sokkal inkább elhallgatva a tüntetők valódi politikai céljait. (Az utóbbi idők legszemléletesebb példája talán az MTI hírközlése, amely sokszor minden ok nélkül elítéli és felcímkézi az alkotmányos jogaikkal élő tüntetőket!) A másik -részben meglepő jelenség-, az egyre fokozódó zsidóellenes megnyilvánulásokban fejeződik ki. Ez utóbbi indulatokat részben magyarázza Simon Peresz legutóbbi felháborító nyilatkozata, amely botrány végighullámzott a teljes jobboldali médián. Sok tüntető úgy érzi, hogy az általa tapasztalható politikai szemitizmusra, jogos ellenválasz saját antiszemitizmusának nyílt megvallása és dühödt kifejezése. A két agresszív kísérőjelenség ellenére, a lakosság legtöbbször közönyös passzivitással szemléli az eseményeket, elfordul az utcai politizálás minden formájától. Elvétve ugyan, de előfordult, hogy leköpték az árpádházi történelmi lobogót, sokszor azonban zajos szimpátiájukról biztosították a kormány ellenes tiltakozókat.

A magukat fenyegetve érző politikai pártok ezzel szemben igen idegesen, ám teljes egyetértésben reagáltak az utcai eseményekre. Az eltorzult arcú, egyre rosszabb modorú Lendvai Ildikó „félkótya őrjöngőkről” nyilatkozott, miközben az MSZP honlapján a tüntetők agyba-főbe verésére buzdító publicisztika jelenik meg. (Amit, azóta már eltávolítottak!) Bár országos ügyek helyett a Fideszt, most elsősorban az Orbán elleni vagyonvizsgálat tragikus eseményei kötik le, Tarlós és Rogán azonnal élesen elhatárolódott a hídblokád ötletétől. (Rogán egyébként, miközben azonnali ügyészségi közbeavatkozást kért a radikális kormányváltók ellen, nemzeti kabinet megalakulásáról álmodozik!) Furcsa módon az egykori taxisblokád főszervezője, az SZDSZ sem maradt csendes ebben a kínos kérdésben, Demszky a károkozók anyagi felelősségre vonásáról beszélt. (Saját, több ciklusra kiterjedő és hatalmas főpolgármesteri károkozásának anyagi jóvátételéről egyelőre nincs hírünk!) A liberálisok egyébként a felfordulást arra is kihasználták, hogy áttételesen válaszoljanak Kósa minapi nagykoalíciós javaslatára. A Stop. hu internetes hírportálon Horn Gábor bátran felajánlkozik, miszerint egy Orbán nélküli Fidesszel bármikor átvállalnák a kormányzás nehéz terheit. Az MDF nyilván Boross ideológiai nyomására és az egykor átélt taxisblokád traumájára tekintettel, egyértelműen és határozottan rendőrpártiként nyilatkozik az utcai eseményekről. A legszomorúbb talán megint a magyar értelmiség hozzáállása, akik ismét nem a válság közvetlen okairól, hanem az okozatairól nyilatkoznak. Most sajátos módon a legfőbb vitatéma a tüntetőkkel szembeni fokozott sajtócenzúra bevezetése körül fodrozódik.

Összegezve megállapítható végül, hogy a most bemutatott új tüntetési technikák és taktikák ellenére a megfáradt és közönyös emberek tömegesen elfordultak az utcai politizálás aktív lehetőségei elől. Magyarország jövőkép nélküli morális széthullása tovább folytatódik. A nemzeti ellenállást megjelenítő, sokszor túlzottan idealista és ideologikus radikális politika -útkeresés közben ugyan-, de szintén válságban van. Várható azonban, hogy megújulása során a nemzeti radikális megnyilvánulások hamarosan kiegészülnek egy újhullámos, „megélhetési radikalizmussal” -amely a drasztikusan növekvő elnyomorodás miatt-, tömegtámogatást biztosít az ellenállási mozgalom számára. Várható az is, hogy a növekvő politikai és rendőri nyomás hatására, hamarosan kialakul a nemzeti radikalizmusnak egy legális politikai, és egy illegális félkatonai szárnya. Sokan nem értik, hogy a mai elszegényedő ifjúság miért tekint elő, eleven példaként 1956 antikommunista üzeneteire. Nem értik a történelmi folyamatosságot, mert megfeledkeznek az elhazudott rendszerváltás eredményéről, melynek során szintén élő és eleven kontinuitás áll fenn az egykori kommunista diktatúra és a mai utódpárt között. Váltakozó formában ugyan, de a harc nincs lezárva, a harc folytatódik tovább. Valódi rendszerváltás megvalósítása nélkül, nem remélhető a társadalmi megbékélés!

Az Árpádsávos zászló és a nyilasok által használt zászlók megdöbbentően különböznek

Az igazság előbb vagy utóbb, de kiderül, és az igazság nem függvénye annak, hogy kiknek használ - hangsúlyozza HunHír.Hu-hoz eljuttatott írásában Orbán Éva.

Napjainkban a rendszeres tüntetéseken a piros-fehér-zöld zászló mellett mindennapossá vált a lyukas '56-os zászló, és az "Árpádsávos” zászló (helyesen: Árpád-házi hétszervágott 4 piros 4 ezüst/fehér sávozott) jelenléte, ami egyes személyekből ellenszenvet váltott ki, nem tetszésükkel találkozott. Ezt a kialakult - gyűlölet keltésére alkalmas - alaphelyzetet politikai erők a maguk számára szerették volna kiaknázni úgy, hogy mint korábban is többször előfordult, a magyar történelmi nemzeti jelképek ellen igyekeztek lejárató-kampányt folytatni. Túlélte, és túléli ezt a Turul, a Szentkorona, és szeretném hinni, hogy a történelmi Árpádsávos királyi zászló is. Ezek a jelképek ugyanis hozzátartoznak nemzeti múltunk örökségéhez, gyökerek, melyek erősíthetik egy nemzet önbizalmát.

Az igazság pedig előbb vagy utóbb, de kiderül, és az igazság nem függvénye annak, hogy kiknek használ.

Hazánkban az elmúlt fél évszázad igazán nem arról híres, hogy a magyar történelmet igazul, hitelesen tanították volna az iskolákban. Sőt olyan szélsőséges oktatási minisztere is volt az országnak, aki szerette volna a magyar történelem érettségi vizsgát eltörölni. Ha ugyanis a felnövekvő nemzedékek nincsenek tisztában a történelmi múltjukkal, nincs identitásuk, könnyebben "kezelhetőek", manipulálhatóak, és használhatóak fel az adott politikai csoportok céljainak. A történelmi ismeretek hiánya, sajnos, nagyon is meglátszik vezető politikusaink megszólalásaiban.

A tüntetések kapcsán hónapok óta folyik a késhegyre menő zászló-vita. Az én történelmi ismereteim sem voltak teljesen pontosak a témában, ezért kutatni kezdtem az Árpádsávos zászlóval kapcsolatos tudnivalókat.

A zászló ellen tiltakozó megszólalók egyértelműen arról szóltak, hogy a nyilasok olyan "Árpádsávos” zászlót használtak, melynek közepén, egy fehér mértani alakzatban (kör vagy rombusz) a zöld nyilaskereszt látható. Szerintük azokat a történelmi időket, a nyilas hatalomátvételt szimbolizálja ez a zászló, amikor ártatlan zsidó vallású embereket gyilkoltak le, hurcoltak koncentrációs táborokba felekezeti hovatartozásuk miatt. S ez azokban az emberekben, akik ezt a tragédiát megélték, félelmet kelt. Gyakorlatilag eljutottak a zászló betiltásának gondolatáig, mert prekoncepciójuk van arról, hogy mit is gondolhatnak a tüntetők.
Azok viszont - akik az Árpádsávos zászló védelmére keltek - egyértelműen állították, hogy a heraldika szabályai szerint ez a nyilasok által használt zászló nem azonos, a nyilas-jelvény nélküli, történelmi zászlóink sorába tartozó Árpád-házi zászlóval, mert maga, a zászlón használt jel (a nyilaskereszt) megkülönbözteti attól. A heraldika törvényei szerint a zászlón lévő jel, maga a címer, és ez mindig egyedi.

Ezek alapján keresni kezdtem, azt, "a nyilasok által használt Árpádsávos zászlót", amely behelyettesíthető a Szálasi-féle nyilas zászló helyére, ill. azzal azonosítható. Heteken keresztül kutattam a könyvtári szakirodalomban, átnéztem múzeumok fotótárainak a nyilas zászlókról megmaradt anyagát, olvastam a témáról szóló, fellelhető könyveket, megkerestem a témában elismert, nemzetközi szaktekintélyeket.

De a döbbenettől szóhoz sem jutottam, amikor a tényekkel szembesültem.
Olyan zászlót ugyanis, amiről a vita folyt, és ma is folyik, sehol sem tudtam fellelni.
A kutatásaim során viszont megtaláltam azt a két zászlót, amit a nyilasok használtak, és amit mai napig nem mutattak meg az embereknek. Mindkét zászlójuk alapja vörös. Erről a két zászlóról a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hivatalos leírást bocsátott a rendelkezésemre.

Milyen írásos dokumentumok rögzítik a nyilas jelképeket

A nyilas hatalomátvétel 1944. október 16-tól 1945. február 13-áig, Budapest szovjet elfoglalásáig négy hónapig tartott, gyakorlatilag befejeződött. Jelképeik 1945-öt követően tiltott jelképnek minősültek, azokat megsemmisítették. A nyilaskeresztes zászló és jelvény nem állami, hanem pártjelkép volt, és ezért állami közlönyben a leírása nem is jelent meg.
Még a pártjuk belső anyaga sem tartalmaz hivatalos leírást sem a zászlóról, sem a karszalagról, sem az általuk választott és használt jelről és színekről, sem azok eredetéről magyarázatot.
Ezek után jogosan vetődik fel a kérdés, akkor miből következtethetünk?
A kutatásaim során fennmaradt fotókópiákról sikerült Szálasiék zászlóit megtalálnom, valamint megtaláltam Csonka Emil: Szálasi ország járása című könyvét, melynek gazdag képanyagában egyértelműen láthatóak a nyilasok által használt zászlók, de a Nemzeti Múzeum Fotótárában is találtam három konkrét fotót, melyek ugyanazt igazolják.

A nyilasok - hatalomra jutásuk alatt - kétféle zászlót használtak, és mind a két zászlónak vörös az alapja.

1./ Az időben korábbi - német zászlóra emlékeztető - nyilas zászló vörös, közepén fehér körben zöld nyíl végű kereszt, köznyelvben "nyilaskereszt” van.
Ez a jellegzetes nyilas zászló sok felvételen látható. A Nemzeti Múzeum fotó tárában őrzött képek is erről tanúskodnak.



Jk.718
Nyilaskeresztes zászló az egyik pesti kerületi nyilasházon (színes)


2./ A később használatba került - a Hadtörténeti Múzeum tájékoztatása szerint 1942 óta használt - zászlót "klasszikus nyilas zászlóként tartják a történészek számon.
Ez a zászló fekvő téglalap alakú, osztott, un. harmadolt megosztású. A zászlórúd felöli részt a korábbi, közepén nyilas jellel ellátott, vörös zászló teszi ki, közepén fehér mértani alakzatban, zöld, kifutó nyilaskereszt, melynek szárai találkozásában fehér H betű található. A vörös alapszínű zászló középső és lengő részén 4 fehér sávot helyeztek el, s így 9 vörös-fehér sáv helyezkedik el, ami szemben a klasszikus hétszer vágott 8 Árpádsávval szemben a heraldikában pólyásnak nevezett megoldás, mert vörössel kezdődik és végződik a csíkozás, benne 4 fehér és 5 vörös sáv van.
Ezt a tényt a Nemzeti Múzeum fotótárában az alábbi kép is bizonyítja.



Jk.802
Nyilaskeresztes zászló egy Kossuth téri ház ablakában


Csonka Emil Szálasi ország járásáról írt könyve különösen érdekes fotódokumentumokat őriz. Több olyan kép is fellelhető benne, ahol utcán vonulnak fel zászlóikkal a nyilasok. A könyvben közölt képek különösen alátámasztják azt, hogy az Árpádsávos zászló semmiképp nem téveszthető össze a nyilasok zászlójával.

Ezeken a zászlókon egyértelműen látszik, hogy a zászlórúd felöli részen a korábbi nyilas zászló álló téglalap megoldásban helyezkedik el, és azt követően következik a párnás megoldással 5 vörös és 4 fehér sáv, az anyag középső és lengő részén, mely így együtt a fekvő téglalap formát adja ki. Ilyen zászló volt Szálasi autóján is, amikor a Várban esküt tett.

Az a nyilas zászlót, ami alapján az indulatos vita zajlik, a fellelhető dokumentumok közt nem található. A világháló Google keresőjén a Wikipédián keresztül eljuthatunk egy ilyen rajzolt zászlóképig, de az nem kezelhető hiteles dokumentumként. Alfred Znamierowski: Zászlóenciklopédia című tudományos munkájában, mely a világ összes zászlójáról igyekszik képet adni, megtaláljuk a magyar nyilas párt zászlajának képét is. Ez megint csak a vörös zászló, melynek közepén fehér körben a "nyilaskereszt” van, ami azonban itt nem zöld, hanem fekete színű.

Dömötörfi Tibor a História 2003-ban megjelent tanulmányában összegzésként a következőképp fogalmaz: "Az 1944 októberében német segítséggel hatalomra került hungaristák államcímere a koronás kiscímer volt, mely alá "H” betűt és nyilaskeresztet helyeztek. A nyilas tervekben szerepelt a nemzeti trikolor mellé kiteendő árpádsávos "régi magyar nemzeti zászló” rendszeresítése, de erre már nem került sor. Általánossá vált viszont az 1930-as évektől ismert nyilaskeresztes zászlók és lobogók használata, melynek két típusa volt. "(id. mű 38.o.)
Az általa is megemlített két zászló megegyezik az általunk már korábban leírtakkal.

A nyilas karszalagokról

A "klasszikus” jelzővel illetett un. harmadolt nyilas zászlót, valamint a karszalagot 1942-től használták a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tájékoztatása szerint.
A nyilasok által használt karszalagnak két típusa volt. S ahogy a zászlók esetében leírtuk a két zászló-típust, a karszalagok esetében is a zászlókban megismert formákat alkalmazták.

Árpád-házi - sávozott - történelmi zászlónk

A Képes Krónika iniciáléit végignézve gyakran találkozhattunk az Árpád-házi királyok és családjuk címerével, zászlajával. Ahol a címer először pajzson majd a zászlón is megtalálható. Az Árpádsávos mező esetében, mely a királyi családot jelzi, csak a hétszer vágott mezőt találjuk minden esetben, a zászlók, a pajzs, a ruházat és a sátor-dísz vonatkozásában is. A címer, a pecsét, a zászló története során számomra egyértelmű, hogy a külön "jel", mely az egyedülit, a megkülönböztetést szolgálja, címeralak, vagy zászlón ábrázolt címer esetén, a heraldikai szabályok alapján soha nem futhat ki, nem érintkezhet sem a pajzs, sem a zászló széleivel.
Ez rendkívül fontos, különösen a nyilas zászló elemzése kapcsán. Az 1942-től használt, "Árpádsávokat” is használt zászló esetében ugyanis nem az Árpádsávos zászlórészen találjuk a nyilas pártjelvényt. Sőt a zászló egyharmad részét elfoglaló vörös téglalap a megkülönböztető nyilas jelekkel nem pártjelként, un. címerképként fogadható el, hanem zászlóként, mert nagysága a teljes zászló magasságot kitölti, ebben kezdődik és végződik. E tény alapján, a vörös alapon folytatódó, hozzácsatolt vörös-fehér csíkozás nem értékelhető úgy, hogy ez egy olyan Árpádsávos zászló, melyen a nyilaskereszt látható.



Az előzőkben dokumentált tények alapján leszögezhetjük, hogy a két nyilas zászló egyike sem azonos, és nem téveszthető össze, az Árpád-házi sávozott zászlóval.
Fontos az értékeléseket illetően, és elgondolkodtató és érdekes, hogy a Kádár-korszakban - amikor igazán nem volt szabad politikai légkör - 1984-86 között elfogadták a történelmi zászlósort, benne az Árpádsávos zászlóval. Véletlenül sem azonosították a nyilasok által használt zászlók egyikével sem. Kádár Jánost igazán nem vádolhatják antiszemitizmussal! A történelmi zászlókról bélyegsorozat is készült. Köztük a 40 filléres bélyeg Árpádsávos zászló volt.



Végezetül:
Az Árpád-házi hétszer vágott sávozott történelmi zászló, nem volt nyilas zászló, és a nyilas zászlót a hozzákapcsolt sávok ( vörös alapon négy fehér sáv) nem teszik Árpád-házi zászlóvá. Mind a kettő egyedi zászló, össze nem téveszthető.

Az Árpád-házi sávozott, történelmi zászló annak a magyar királyi családnak a zászlaja, aki oly sok szentet adott az európai kereszténységnek. Amikor királyaink a nemzet gyarapodását és nem kifosztását szolgálták. Amikor idegen nem kaphatott földtulajdont, csak ha arra érdemei elismerésével az országgyűlés az adott személyt honosította, és engedélyt adott. A megajándékozottnak pedig esküt kellett tennie a Szentkoronára, hogy az országot gyarapítani és védelmezni fogja.
Mátyás királyunk kiemelt becsben tartotta az Árpád-házi hétszer vágott sávozott címert. Rákóczi fejedelmünk akkor vette elő ezt a zászlót, amikor az ország függetlenségért harcolt, szabadságharcot vezetett a Habsburgok ellen. Ezért ez a zászló a függetlenségi harcunkat is szimbolizálja. Rákóczi fejedelmünk Árpád-házi hét sávos zászlóján az alábbi felirat állt: Isten az igaz ügyet nem hagyja el.
A zászló becsületének megőrzése, az igazság felmutatása a vita korrekt lezárását jelenthetné.

Arra kérem az érdeklődőket, ha nem hisznek nekem, nézzenek utána maguk is.
Remélem sikerült egy kis segítséget nyújtanom az eligazodásban, azoknak, akiknek ismeretlen volt ez a terület, és félre vezethették őket.

Külön felhívnám a figyelmet a kettős mérce alkalmazására

Mély hallgatás övezi, hogy a múlt század harmincas éveiben a "horogkereszt” mint szimbólum megjelent az Amerikai Egyesült Államokban zászlón, repülőn, katonai egység jelzéseként, és a Szovjetunióban a rubelen és katonai rangjelzésként. Csak azután maradt abba, hogy Hitler használni kezdte. Az olaszok által közkedvelt Fasces, a római jelkép, a rőzsenyaláb kézzel összefogva (Mussoliniék jele) egy mai európai nagy ország használatos jele. És senki sem veti szemükre.
Ezek az időnként felkavart viták, melyek valótlanságra épülnek, csak a gyűlölet szítására, és a megosztásra alkalmasak, és arra hogy a figyelmet a fontos, tragikus dolgokról eltereljék. Abba kéne végre hagyni. És az sem ártana, ha az ország vezető politikusai, ha már nem tanulták meg saját hazájuk történelmét, legalább utána néznének. Régebben ez egy érettségizett diáknál alapkövetelmény volt.
Véleményem szerint a zászlót ma felvállalók a hatalmon lévőkkel való elégedetlenségüknek akarnak részben hangot adni, azon túl, hogy nemzeti ereklyéhez, több mint ezeréves történelmi gyökerekhez ragaszkodnak.

Orbán Éva
közíró