"Mi történt hát Galgagyörkön?  
 
Nézzük először a hírt, amely számos hírportálon olvasható: "Két család viszálya miatt a Magyar Gárda tagjai is megjelentek a Pest megyei Galgagyörkön vasárnap. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki a településre, ám beavatkozásra nem volt szükség. A helyiek tájékoztatása szerint az ügy hátterében a két szomszédos család tagjainak szerelmi ügye áll. A két családfő összeszólalkozott, majd pedig vasárnapra virradóra felgyújtották a roma család házát, de megrongálták a másik érintett, nem roma család házát is. Az egyik kárvallott ezek után úgy döntött, elköltözik a faluból, és segítségül a Magyar Gárda tagjait hívta. Körülbelül 30 önkéntes jelent meg, akiket a rendőrök kísértek a faluban."

Mindez ocsmány hazugság. A vasárnap estét jómagam Galgagyörkön töltöttem. Megtudtam, hogy "balhé" van a faluban, és sietve odamentem, velem volt kollégám, az Echo tévé operatőre is. A mi kameránkon kívül más filmes eszközt nem láttam. De ez mindegy is. Áldom az eget, hogy ott voltam, és elmondhatom, megmutathatom mindenkinek, mi történt. Ha nem lettem volna ott, a magyarországi alja média tálalná az esetet, és még jobban megalázna két ártatlan magyar családot.

Ami vasárnap Galgagyörkön történt, az nem "balhé". Maga az iszonyat. S ha ez megtörténhetett, akkor megtörténhet immár akármi. Bár – teszem mindjárt hozzá – ezt mondogattuk Olaszliszka után is. S akkor lássuk az ocsmány hazugságok után a tényeket.

Galgagyörkön, a cigánysor egyik házában élt egy fiatal magyar házaspár. Amikor házukat megvették, még csak egy cigány család lakott ott, rendes, dolgos emberek, a mi házaspárunk jó barátságot ápolt velük. Aztán jó sok cigány lett Galgagyörkön is. S történt három évvel ezelőtt – mondom, három éve! –, hogy néhány alja ember egyszerűen beköltözött a magyar pár házába. (Hogy értsék: a mi párunk telkén áll egy száz négyzetméteres ház, abban lakott a család, s a telek másik részén áll egy húsz négyzetméteres ház, azt nyári konyhának használták. No, ebbe a nyári konyhába költöztek be a rohadékok egy szép napon, három esztendeje immár. S a rohadékok nem azért rohadékok, mert cigányok, hanem mert nem valók emberi közösségbe, azért.)

Már innentől érdekes a hír, amelyet az alja média világgá kürtölt: "két szomszédos család viszálya". Tehát ha holnap néhány rohadék beköltözik a sufnimba, attól fogva mi szomszédok vagyunk. Még jó, hogy nem szomszéd úr, a keserves mindenit!

Beköltöztek hát a romák, a mi párunk pedig próbált jogorvoslatot keresni. Rosszul tették, az ugyanis nincs ebben az országban – de erre még később visszatérünk. Mikor elmentek a rendőrségre, azt a választ kapták, hogy hozzanak a polgármestertől és a jegyzőtől kilakoltatási papírt. Mentek a polgármesterhez, ott meg nem adtak nekik ilyen papírt. Hogy miért nem? Mert féltek azoktól, akik időközben szépen belakták a fiatal pár kis házát, akik aztán fizethették utánuk a közüzemi díjakat, mert azt természetesen nem fizették. S így suhant el három esztendő. A fiatal pár szaladgált fűhöz-fához, a "vendégek" meg még inkább elszemtelenedtek, miután látták, hogy őket az elfoglalt házból senki sem fogja kivágni. Hogy elszemtelenedtek végképp, onnan lehetett tudni, hogy elkezdték terrorizálni a mi fiatal párunkat. Naponta fenyegették őket, hogy "meg lesznek ölve, ki lesznek irtva". Így, ebben a légkörben érkeztünk el néhány nappal ezelőttig, amikor is az egyik úgy megütötte a fiatal pár férfi tagját, hogy annak beszakadt a dobhártyája. A fiatalember elment a rendőrségre, és feljelentést tett. Ettől annyira felmérgesedtek, hogy vasárnap hajnalban betörték a fiatalok autójának ablakait, és kidöntötték a házuk kerítését. Majd vagy ötvenfős, kaszával, kapával felfegyverkezett csürhe körbevette a pár házát, és azt üvöltözték, hogy megölik őket. A pár ekkor kihívta a rendőrséget. A rendőrök három óra múlva jelentek meg a helyszínen. Négy (!) rendőr vonult ki, kicsit nézelődtek, majd elmentek. A fiatalember ekkor felhívta a Magyar Gárdát, és kérte, jöjjenek már oda, védjék meg az életüket, és segítsenek elköltözni, mivel a fiatalasszony az idegösszeomlás határán van, és nem csinálják tovább. Tehát 2008-ban Magyarországon egy fiatal pár úgy dönt, hogy elköltözik a saját házából, mert néhány roma terrorja erre készteti…

A Magyar Gárda meg is jelent a településen. Jelenléte akadályozta meg, hogy a támadók behatoljanak a pár házába, és ott csak a jó ég tudja, mit műveljenek. Érdekes fejlemény, hogy a gárda megjelenése után azonnal meg tudott érkezni a Készenléti Rendőrség. A háznál a fegyvertelen gárdisták néztek farkasszemet a kapával, kaszával és szamurájkardokkal felfegyverkezett cigányokkal. Ebben a helyzetben a Készenléti Rendőrség a legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy akkurátusan igazoltatni kezdje a gárdistákat. A cigányokhoz a készenlétiek nem is szóltak. A gárda később a cigánysorról levonult a faluközpontba, ahol a község lakói már összegyűltek. A falubeliek vastapssal köszöntötték a gárdistákat, majd elénekelték a Himnuszt. Ezt követően a rendőrök vezetője megkérte a gárdistákat, hogy vagy tízen menjenek vissza a fiatal pár házához, és segítsenek bepakolni a holmikat a teherautóba, mert a pár költözik. De – tette hozzá a rendőrök vezetője – az egyenruhát vegyék le, mert az "irritálja a cigányokat". Irritálja szegényeket – hogy mindjárt megszakad a szívem…

Ez történt tehát Galgagyörkön, drága barátaim. A fiatal pár és egy másik család – anya három gyermekével – elköltözött a házából. Beszéltem velük, az interjúkat megnézhetik vasárnap este a Mélymagyarban. Ja, el ne felejtsem! Az anya a három gyermekével azért költözött el, mert még délelőtt, mikor látta, hogy mi készül, átment a mi fiatal párunkhoz, hogy segíthet-e valamiben. Mikor kijött a házból, a romák közölték vele: "Te is meg fogsz dögleni a malacpofájú kölykeiddel együtt!" Ekkor úgy döntött, elmegy. Este, a falujától való búcsúzáskor az egyik gárdista autójában ült, hátul a gyermekei. Arcát tenyerébe temette…

Miközben a Magyar Gárda költöztette házaikból a magyarokat, még egy nagyon fontos személy érkezett a faluba. Az Országos Cigány Önkormányzat valakije. Nagykutya lehetett, mert bazi nagy Audi hozta. Ő eltűnt odafönt a cigánysoron, az övéi között. Akik nyilván beszámoltak neki a "rettenetes magyarokról" meg a "rettenetes gárdáról" s arról, hogy nekik pokol az életük. Mert gombnyomásra hazudnak. S bár vasárnap este nem volt kamera Galgagyörkön, csak a miénk, de most majd lesz. Hiszen a fiatal magyar családok már elköltöztek. Most már semmi sem zavarhatja az idillt, amelyben majd a házfoglalók bele fogják vernyogni a kamerába, hogy a szemét gádzsók bántják őket.

S még egy apróság: tegnap este Galgagyörkön egyetlen ház sem égett. Értsd: a nyári konyha sem – amelyben a "szomszéd úrék" élnek.

Ökölbe szorult a kezük?

2008, Magyarország."

(Magyar Hírlap)